Már itt is van a HÁRS szezon!

Legnagyobb sajnálatomra azt gyanítom, hogy a kb. 10-12 éve ültetett, ajándékba kapott hársfánk már nem bírja sokáig. Megtámadta valami "farontóbogár", vagy más. Középtájt el is törött egy viharban, de az alsó része sem egészséges.
Mint sok növény, ha bajt érez szaporodik, így idén nagyon szép hársvirágtermésünk van.
Ami teljesen egészséges, csak a törzs beteg....
Hát itt van Ő, a derékbatört fa:

A hársszüret egy részének eredménye:

Ezek pedig már a szárítás képei:
Először is a "kínai pulóverszárogatóm" - így vettem egy áruházban - ami nagyon jó szolgálatot tesz teák szárításához:

Itt pedig egy abszolút egyszerű módszer - egy terítőt leterítettem a teraszon az asztalra, rászórtam a hársvirágot, majd egy gézanyaggal (gyógyszertárban kapható, 54 Ft/db, ami 80x120 cm) és kész. Ha be kell vinni, mondjuk az eső elől, a terítővel együtt vihető. A géz különben egy tuti módszer, bogarak és még a por ellen is, ráadásul bármelyik fajta szárogatáskor alkalmazható. Pl. mikor kosárban szárítunk. (ld. az előző bejegyzést -bodza...)

Hát így néz ki a még megmaradt fatörzs...

Tud valaki esetleg megoldást? Az igazi baj az, hogy egészen a tövében is van egy ilyen "folytonossági hiány".

Mentsük meg Hárs Bélát!

Bodzatea télire

Ha már elég bodzaszörpöt ittunk, és még mindig van bodzavirág - érdemes megszárítani!
Mennyei ízű teát csinálhatunk belőle később, egy kevés mézzel ízesítve.

Az eggyel előbbi (bodzalimonádé) blogbejegyzésben vannak a bokor, a virág és a szedés képei. 

Tehát először is meg kell szárítani a virágokat, akár egy kosárban is.
Legjobb az árnyékos, szellős, nem túl párás, pormentes hely... :)
No ennyi kívánalmat végigolvasni is sok... :(
Tehát tegyük egy kosárba és tegyük félre a lakás egy zugába!
Biztosan meg fog száradni!

 Ha megszáradt - néhány nap alatt - borítsuk egy aztalterítőre:
Vigyázat! Egészen csörgősre kell száradnia - ha úgy érezzük, hogy még nem ilyen, egyszerűen hagyjuk még néhány napot száradni. Nincs pontos recept, hogy hány napot kell szárítani.

Ha kiöntöttük a kosárból a terítőre, kezdjül el lemorzsolgatni a vastag száráról a virágokat.

Jobb oldalt van a szárítmány, középen, meg az üvegben ami már le van morzsolgatva (a vékonyabb virágszárak maradhatnak, nem kell túllihegni a dolgot), bal oldalon gyűjtögettem a vastagabb szárakat - az pedig a végén ment a komposztra.

 Íme itt a végeredmény:

 Feliratozás és mehet a kamrapolcra!

A legkellemesebb ízű téli átmelegítő, meghűlésre való tea, vagy csak élvezetből iszogatni egy kis mézzel.

Recept: 1 kiskanál szárított virág, 2,5 dl forró víz, kb 5-10 percig hagyjuk ázni, majd leszűrjük és mézzel ízesítjük. Fantasztikusan finom! Érdemes a szárítgatására egy kevés időt fordítani!

Egészségünkre!

Bodzaszörp - vagy inkább bodzalimonádé

Talán nincs is ember aki ezt a jóízű limonádét ne szeretné...
Talán csak olyan van aki nem kóstolta!
Persze néhányan biztosan nem tehetik, ha esetleg allergiásak a bodza virágporára ... :(
A bodza virágja szép, illatos és finom!
Érdemes megpróbálkozni vele.
Elkészítése gyors és egyszerű.
Lássuk a bokrot, illetve a virágot még a tövén:

 Leszedéséhez érdemes megvárni egy-két naposabb napot, hogy azt követően bőven legyen a virágokban virágpor, az adja ugyanis a legteljesebb ízt. Szedése egyszerű, kézzel is lehet törni a virágnyelet, de egy metszőolló, vagy más olló is jó szolgálatot tesz. Mivel ahol mi szedjük a terület gazdája eléggé felnyírta a hatalmas, 3-4 méter magasra is megnövő bokrokat - szerkesztettünk egy hosszú nádra erősített kampót - egyszerűen celluxszal ráerősítettünk egy vaskampót a nádra, és ennek segítségével húztuk lejjebb az ágakat, hogy elérjük a virágokat. (Esetleg még annyit, hogy a bodza hajlamos a tetvesedésre, természetesen a tetves virágot ne szedjük le!)
Íme az eredmény:

Ezután ki-ki csináljon egy olyan limonádét amilyent szokott, amilyent szeret, vagy amilyent tud...
Érdemes egy nagy lábosban jó sokat készíteni (citrom, citrompótló, cukor (a cukor el is hagyható...)), és kóstolgatással ellenőrizni, hogy finom-e   :) :) :)

 Ha már elégedettek vagyunk a limonádé alapízével, bele lehet rakosgatni a jó sok virágfejet, ahogy itt is látható:

1-2 nap után leszűrjük, hűtőbe tesszük és 8-10 napig fogyaszthatunk belőle!
Csak félve merem leírni, hogy én nem mosom meg a virágokat, mert így sokkal jobb íze lesz a bodzaitalnak!
Úttól távol eső helyről a magasból szedjük, én ennyit kockáztatok a nagyobb élvezet érdekében...
A kisunokámnak persze főztem egy kis "bodzaszörpöt", szóval a megáztatott virágot egyszer megforraltam és kihűtöttem, az íze megmaradt, ha nem is volt olyan nagyon intenzív- de neki is ízlett!

Bármilyen gyári pancsnál ízletesebb!

Jó "itvágyat"!

Csalántea

Ahogy a csalánfőzelékes bejegyzés végén is látható megszárítottam a csalánleveleket (ami a csalánfőzelékből kimaradt...)
Most pedig egyszerűen összetörtem, egy üvegbe tettem - aztán irány a konyhaszekrény.
Innen kezdve bármikor leforrázhatok 1 teáskanál szárított csalánt (2-3 dl vízzel) és már kész is a tea.
Ha valaki nem kedveli a kicsit zöldfőzelékes ízt, adjon hozzá citromot, vagy bármi más ízesítőt.

"A csalán csodálatos gyógyító, revitalizáló erővel bír. A gyógynövények közül a legerősebb vértisztító, ugyanis kiűzi a testből a mérgeket, feloldja az anyagcseréből származó salakanyagokat. A - friss vagy szárított - csalánból főzött tea a teljes emésztőcsatornát is tisztítja és fokozza a szervezet védekező erejét. Hosszú távú alapterápiaként allergiák és bőrbetegségek kezelésére kiválóan alkalmas."

http://www.femina.hu/egeszseg/csalan_

A fenti oldalon még más információk is olvashatók a csalánról.

S most a képek:

Csalánfőzelék, csalántea

Megjött a szezonja a csalánnak is!
A csalánt hasonlóan a spenóthoz, sóskához és társaikhoz felhasználhatjuk étrendünk színesítésére, sőt étrendünk jobbá, egészségesebbé tételére is.
Sokan biztosan ismerik a vértisztító hatású csalánteát, de a csalán frissen fogyasztva (teának) és megfőzve is nagyon hasznos növény.
Édesapám, aki 78 éves, most evett először ilyet. Láss csodát ízlett neki!
Elmondta, hogy az orosz hadifogságból hazatért katonák azt mesélték, hogy a táborban rendszeresen volt csalánleves - volt aki megette, volt aki nem. Viszont megfigyelték, hogy aki ette a csalánlevest az nem betegedett meg! Megfázásban, fertőző betegségekben ilyesmiben. Ez pedig orvosi ellátás híján nagy szó volt. Így aztán sokan biztosan a csalánnak köszönhették az életüket.
Munkánk végén ide fogunk eljutni:

És innen indulunk:

Hát akkor lássunk neki, a csalánfeldolgozásnak:

Itt is a csalán - természetes közegében, ami nálunk a cseresznyefa alatt vérehulló fecskefűvel együtt van. A vérehulló fecskefű is gyógyhatású, de erről majd máskor...

 Szóval a csalán felső 2-3 levélpárját letépjük és kosárba rakjuk, mivel közönséges háztartási gumikesztyű nem volt nálam, egy zokniból és egy nylonzacskóból álló "kézvédővel" szedtem. A csaláncsípéseket én nem szeretem, bár van aki bírja!

Máris a konyhában van a megszedett csalán.

Ahogy már írtam egy háztartási gumikesztyű segítségével le kell tépkedni a leveleket, a visszamaradt szár nagyon jó lesz a komposztra!

Többször váltott vízben megmossuk a leveleket.

Érdemes egy salátacentrifugán kiszorítani a levelek közül a mosóvizet, mivel a szőröknek köszönhetően nagyon sok maradna a levelek között. (sokkal több mint a salátánál) De ezt természetesen el is lehet hagyni, jól le kell rázni és kész.

Egy kis olajon, a tűzhelyen megpároljuk, a csípősség ellen, ha még a mosás után maradna ilyen egy hosszú szárú konyhai csipesz is jó.

Ha megpárolódott, teszünk hozzá egy kis fokhagymát. (Aki nem szereti hagyja el!)

Ezek után egy kis tejfölös habarás kerül bele. (Én zabpehelyliszttel csinálom)

Ha összefőtt (1-2 perc) turmixolom - botmixerrel is lehet, vagy ha valaki "darabosan" szereti, akkor ez a lépés ki is maradhat. A sót szándékosan nem írtam mert én nem használok, aki sósan étkezik az is csak igen keveset tegyen hozzá.

Már csak tálalni kell, s eljutottunk a bejegyzés elején ígérgetett finom egytálételhez.

Itt egy kis lecsós csirkepörkölttel tálaltam, de bármivel finom.

Kenyérrel, nokedlivel, krumplival, bármilyen húsfélével, tojással, sajttal, magában, stb.....

Ha túl sok levelünk van, a maradékot meg is száríthatjuk! Vagy szedhetünk külön szárításra is - teánakvalót.

Tehát a megmosott leveleket például egy ilyen eszközön (amit a kínaiban pulóverszárítóként vettem), vagy bármilyen szellős, alkalmas helyen kiterítjük és ha megszáradt (időjárástól függően 3-10 nap) üvegedénybe morzsoljuk - máris kész a vértisztító hatású gyógytea. Az eltenni való teafűnek csörgősen száraznak kell lenni!

Jó étvágyat!

Jó egészséget!

Sárga gívagombába botlottam Szatinán!

Hát ő az, én 100%-ra meg vagyok győződve róla, hogy ez sárga gívagomba, de biztos ami biztos, holnap beviszem a piacra megnézetni...

A gomba csodaszép és természetesen nem arattam le mindet - hadd legyen későbbre is, vagy másnak is. Csak az alsó kisebbik csomót vágtam le. Ez az itt jobbra:

A bal oldalt látható egyszintes még ezek fölött most kezd növekedni.

Hát nem csodaszép!

Ráadásul az ízét is kedvelem!

Egy sárgacseresznye-fán találtam.

Ez az a darab amit a helyén hagytam.

Ennek a "horo"-nak a felső peremén van a fa, azt sajnos nem fényképeztem le teljes egészében, de legközelebb pótolom!

Amint elkészítettem írom a receptet is!

Addig is előre örvendeznek az ízlelőbimbóim :)

S eljött a főzőcske ideje!

Alapanyagok (megtisztítva, feldarabolva):

Először a rántott gomba készült el, kicsit másképp mint szokásos.
Tojásba, majd zabpehelylisztbe forgattam kisütés előtt:

 S végül kisütöttem, közepesen forró olajban:

Aztán következett a "gombapörkölt", szintén kicsit másképp...

Az apróra vágott hagymát kevés olívaolajon megpirítottam, rádobtam a kis kockákra vágott gívagombát, megszórtam kakukkfűvel, és később egy kis vizet is öntöttem alá, mert a gívagomba elég száraz, kevés vizet ereszt.

Hagytam fedő alatt mepuhulni, végül egy nagy csomó zöldségzöldje, és egy igen kevés tejföl került rá.

Utoljára meglocsoltam kb. egy negyed citrom levével:

Már csak a tálalás volt vissza, ja és aztán a lényeg - az evés - nagyon jót vacsoráztam:

Később a többiek is ettek, ki-ki mikor hazaért, sőt a szomszéd és a kutya sem maradt ki a jóból!

A szezámmagos céklasaláta receptje (ez tegnapról maradt):

2 közepes cékla

1 pasztinák

2 kk szezámmag

fél citrom leve

1 kk olívaolaj

A zöldségeket tisztítás után ízlés szerinti méretre reszeljük, majd minden hozzávalót jól összekeverünk és kész is az ízletes, egészséges céklasaláta!

Nagyszerű kalad volt ez a gívagomba, amit még gévagombának is neveznek.

Mindenki egészségére!.

Hagymahéjas tojásfestés

Hogy mi kell hozzá?
Tojás, hagymahéj, szép gazok, nylonharisnya darabok, cérna, lábos, víz ...
Ugye egyszerű hozzávalók.
A hagymahéjat azért érdemes előre gyűjtögetni mert 1-2 hagyma héjával nem sokra megyünk.
Ez a tegnapi termés:

Ma este is fogok festegetni, vagy inkább festőlében főzögetni és akkor fázisképeket is csinálok, amit ide fel is fogok tenni...
Addig is érdemes megnézni a:
http://konyvjatek.blogspot.com/
blogomat!
Ott is a húsvét a fő téma :)
Tehát a folyamat:
Szedünk egy kis gazt és előkészítjük a száraz (vörös és lila) hagymahéjat:
(Itt látható gazok: lucernalevél, mogyorólevél, fodros petrezselyem, pongyola pitypang levél, turbolya, legfelül vadrózsalevél)

Keresünk már másra nem használható nylon harisnyákat, cérnát, ollót. 

A harisnyát kb. 7x7 cm-es (vagy nagyobb) darabokra vágjuk.

 Kikészítjük a megtisztított nyers tojásokat.

S most jön az izgi rész: kicsit megvizezzük a gazt (jelen esetben a vadrózsalevelet) rátesszük a tojásra és a kb. 7x7 cm-es harisnyadarabot rászorítjuk.

A hátulján (a gazzal szemközti oldalon) összefogjuk a jól nyúló harisnyadarabot, majd a cérnával jól körbetekerjük:

 Itt már vagy 12 tojás készült el:

Ezután beletesszük a festőlébe és szép lassan legalább fél órát forralgatjuk:

Festőlé: Mikor először használjuk a következőt kell tenni:

A lábos alját a száraz hagymalevelekkel beterítjük, rárakosgatjuk a harisnyás tojásokat, majd újabb hagymaleveleket szórunk rá. Ezután szép lassan feltöltjük hideg vízzel, fedőt teszünk rá és feltesszük forralni.

A fenti levet én már másodszor használtam, tehát a hagymalevelek már megpuhultak. Így is tökéletesen működik, csak szépen be kell rakosgatni a tojásokat és újra forralni az egészet.

Minél többet forraljuk annál sötétebb színű lesz a tojás.

Csak nagyon lassú tűzön forraljuk, nehogy összetörjenek a tojások!

Ha kész, egy kanállal kibányásszuk a tojásokat, ollóval elvágjuk a harisnyadarabot ott ahol összetekertük, szépen lesimogatjuk a maradék növényi részeket, kitesszük száradni, és végül egy kis szalonnahéjjal kifényesítjük - hát ennyi az egész!

Most épp fő a tojás, ha elkészül folytatom újabb képekkel:


A folyamat vége képsorozatban:

 Íme a mai "termés":

Nekem tetszik mindegyik, de a turbolyások igazán jól sikerültek! Nem is gondoltam, hogy ilyen csipkeszerűen finomra sikerül majd.

Áldott ünnepeket mindenkinek!